Hát, sok érdekes dolgot olvastam, de ez nem változtat azokon a dolgokon, amit előtte is gondoltam. Netgeneráció. Úgy néz ki tényleg létezik. Mindenki tudja, gondolja, érzi, csak bizonyos dolgokkal nem tudok kibékülni.

1. A mindenki tudjon mindent rólam, mert én vagyok a legfontosabb a világon.

      Hát persze, hogy fontos vagyok. Egy csomó embernek, de nem mindenkinek. És sokan úgy gondolják, hogy mindig mindenkinek mindent tudnia kell, hogy éppen ebben a szent pillanatban mi történik VELE. Lehet, hogy én vagyok maradi, 23 évesen. Számomra a profil létrehozás és megtekintés, nem azonos az idézetekkel, a kvízjátékokkal, a játék meghívásokkal, és a körlevelekkel. Kapcsolattartás, valahova tartozás (pl.: csoportok létrehozása), és infomegosztás és egyebek, amit hasznosnak látok benne. Egyfajta kettősség az egész, de nem gondolom, hogy az embernek a különböző közösségi oldalakon kellene élnie az életét, és sok valós életbeli dolgok mellett elmenni, mert éppen az a legfontosabb, hogy vki kommentet írt a képem alá.

2. Hamis profil

    Miért is hamis egy profil? Azért, mert az ember olyan képet hoz létre magáról, amilyet akar, amilyennek látni, láttatni akarja magát. Induljunk ki a képekből. Gondolom mindenki látja, micsoda gyönyörű csücsörítős, egyik szemem sír a másik meg haj, fenék kidobós képekkel van tele az illetők adatlapja. Csak az a nem mindegy, hogy ezzel mit üzen azoknak, akik látogatják az oldalát, és hogy miért csinálja. Nos ennek több oka is lehet, de ezzel nem szeretnék foglalkozni. Önmegvalósítás? Társadalmi elfogadottságra törekvés, vagy társadalomkritika (a szó szoros értelmében)? 

3. Kapcsolatok

   E-mail, csevegés, MSN, chat, Skype és a többi. Mind mind hasznos dolgok. Egy bizonyos pontig. De mi történik akkor, amikor az emberek már nem képesek face to face beszélgetni, és elbújnak a net adta lehetőségek mögé? Amikor nem mernek kilépni az internetes álarcuk mögül? Ott vannak például a second life játékok. Más életét élheted egy virtuális világban és te irányíthatsz. Nem hangzik rosszul addig, amíg csak szórakozás. De amikor nem tudnak az emberek elszakadni tőle, az már probléma. Függőség? Igen, lehetséges.

Most kicsit a másik oldalról. A netgeneráció, és mint tudjuk van ilyen, azért lett, lesz netgeneráció, mert nincs más választása? Talán. Dönthetne persze az ember másképpen is, de akkor lemaradna, kimaradna bizonyos dolgokból. Pl. felsőoktatás. Ha nincs internet lehetetlen a felsőoktatásban részt venni. És ez csak egy példa a sokból.

Amit nagyon fontosnak tartok az a szelektálás. A világhálón kifejezni is lehetetlen az információ mennyiségét. De az, hogy ki és miért használja a netet, nagyrészt egyéni döntés eredménye. Aki szeretne internetezni, az ma már bárhol megteheti. ( még a legtöbb szegregátumban is van rá lehetőség, pl. SZETA Egerben) De lehet-e teljes életet élni internet nélkül? A világ mai állapotában, ha szeretnénk, ha nem, a net körbeszőtte a "mikrouniverzumunkat". Ebből következően, a kérdésre, hogy kell-e tanítani az embereket a PC, net használatára, egyértelmű a válasz. Igen. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget. De hogyan és miként él vele, az egyéni döntés. Viszont a szelektálási képesség és kritikai olvasás már egy érdekesebb problémát vet fel. A kell és a lehet közötti döntés mindig is nehéz volt. Vajon lehet-e és kell-e húzni egy határt? 

A Netgeneráció 2012 felmérés eredményei számomra nem igazán hoztak újdonságot, de megerősítette a vélt információimat. Ami érdekes volt, hogy a legtöbben TV, kultúra, mozi, színház ill. hírek témában böngésznek a legszívesebben.

Pedagógus, andragógus szemmel tanítási szempontból:

Ha van, tudjuk használni, megfelel az elvárásoknak, miért nem használjuk? Eléggé szomorú azt hallani, amikor a gyerekek (!) jegyzik meg, hogy nem használhatják/használják az interaktív táblát, mert a tanár néni nem tudja, hogy kell. Ez már szakmai kérdés. Nem gondolom, hogy ilyen jellegű eszközöket mellőzni kellene az oktatásban. A távoktatásban pedig sok lehetőség rejlik, de úgy vélem, a magyar társadalom még nem nőtt fel ehhez. A társadalom többsége anyagilag talán igen, viszont képességileg még nem.

És hogy én netgenerációs vagyok-e? Félig igen, de nem minden áron.